Soha nem fogod megtudni milyen borzalmasan beléd szerettem... Szégyellem magam ezért. Tudtad hogy van valakim, mégis betolakodtál az életembe és igen.. elcsábítottál. Napokat csak rád tudok gondolni, teljesen kifordultam önmagamból, mesterien hazudozok mindenkinek csak hogy láthassalak miközben pontosan tudom nincs értelme. Mégsem tudok ellenállni. A vesztembe rohanok és nem tudok megállni. Kapaszkodnék mindenbe de erősebb vagy. Mintha két malomkő között őrlődnék...
Ez a nap nekem a halálról szól. Fekszik az ágyon és alig él, vagy már meg is halt. Kedves aranyos jó természetű volt többet érdemelt de csak ennyi jutott neki. Páran ismerték csak és még kevesebbeknek fog feltűnni hogy már nincs. Magányosan haldoklik. Köszönöm hogy ismerhettem szerethettem és ő is engem. Vacak az egész, értelmetlen és céltalan. Csak a veszteségek gyűlnek az évekkel.
Azt hiszem, mindenkinek az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk többé. Soha többé. Most ezt érzem, ebben a pillanatban ezt, mert tudom, hogy olyasmire vágyom, csupa olyan dologra, amit sosem fogsz megadni Nekem. Nem azért, mert nem tudod, hanem mert nem akarod. Amikor lehetőséged volt rá, akkor sem adtad meg, soha. Mindenkinek, bárki másnak igen, de Nekem nem. Ennek oka van, valami olyan mély oka, ami ha ennyi idő alatt sem változott, akkor ezután sem fog.
Már megint hiányzik! Az erős karja, ahogy magához ölelt, olyan biztonságban éreztem magam. Miért nem tudom elengedni? Gyengébb napjaimon bőgnöm kell, ha rágondolok.
de örülök, hogy megszereztem előled! ÖRÜLÖK! gusztustalanul örülök, hogy akkor neked rossz volt. mert hálátlan vagy és telhetetlen, és közben meg vagy róla győződve, hogy neked minden alanyi jogon jár. hát ébredj fel, királylány, mert ez a világ nem így működik.
az én tündérmesém sem így szólt kislány koromban elhiheted.
A kiskapu.
Gyűlölöm. Komolyan. Hat éve...hat éve csinálom ezt és elég volt. Kinőttük, hát nem látod? Nem itt felejtett szavakba akarok kapaszkodni, hanem a két szép kezedbe.
Amikor elkezdtem, arra gondoltam, hogy ha dolgunk van egymással még, meg fogod találni. Összeköt Bennünket, tudom Én...a sok szenvedés, a fájdalom, minden, minden és évek óta...mindegy, mi volt, mindegy, kik jöttek mentek, mindegy volt, mert Mi ketten mindvégig összekapaszkodtunk.
Amikor harag volt köztünk, akkor is itt voltunk egymásnak. Észre sem vettük, de olyan stabil és erős köteléket hoztunk létre, amit semmi és senki nem tud elpusztítani.
Összetartozunk.
Ami köztünk van, az minden felett áll. Be akarom zárni végre. Nyitva van a nagy kapu is, azon gyere be. Nincsenek többé falak. Nem akarok titkokat sem. Téged akarlak. Mindent tudni akarok Rólad, azokat a gondolataidat is, amiket még soha senkinek nem mertél elmondani. A legszörnyűbbeket is. Bízz Bennem.
Tudom, hogy együtt fogjuk leélni az életünket, mert egymás nélkül nem tudjuk. Szeretlek nagyon.
nem is tudom mit érzek... tudom hülyeség ezen nyavalyogni, de rettenetesen egyedül érzem magam. hiába tettem, s teszek meg bármit, egyedül vagyok. nem éri meg jónak lenni, mert ugyan nem köpöm magam szembe reggelente, de a jóságom nem ölel át a magányos perceimben. Te pedig másik felem... nos... mondhatsz bármit, nem vagy mellettem. nem tudom hogyan jutottam ide, fel kellene állni, s menni előre, de egyedül már nagyon nehéz...
célok, célok, célok kellenek, valaki küldjön nekem célokat!!!!! A gyermek csodálatos, a házasság csodálatos, mégis valahogy kivesztem magamból. A régi én már rég sehol. Én ettől többre hivatottam....
ne gyere a közelembe, mert csókolnálak, tépnélek és körül bársonyoználak mint a balaton.
Sem a pénz, sem a siker nem tesz boldoggá. Azt hittem, ez a kulcs és hogy így majd jó lesz nekem, szépen előre tervezve minden, célok, haladás... közben fel sem tűnt, hogy mennyire magamra maradtam. Azt csinálom, amit mindig is szerettem volna, alkalmazottaim vannak, szép nagy lakásban élek, amilyenre mindig is vágytam, csak... tegnap éjjel rémálmom volt, felébredtem és egyedül voltam. Szar érzés volt. Ugyanaz az üres lakás minden nap és minden éjjel. Ráeszméltem, hogy előfordul, hogy napokig nem is beszélek senkivel sem, csak azokkal, akik nekem dolgoznak. Egyedül vagyok, rettenetesen egyedül, mégis elküldök mindenkit, aki jönne és képtelen vagyok megbízni bárkiben is. Meg vagyok törve de keménynek mutatom magam, olyan lettem, mint egy sebzett kis állatka, annyira félek közel engedni bárkit is, hogy ha közelít, inkább belemarok.
Persze, hogy fontos nekem és persze, hogy napokig bőgnék, ha nem jönne, és naná, hogy mindenki kiakadna, és senki se értené, hogy tudom elviselni, hiszen SOHA nem ér rá, ezért kértem meg már egy éve, JEGYEZD MEG!!! De ki vagyok én, hogy egy ilyen döntést meghozzak helyette?
A Nő vagyok, aki bármit odaadna neki, az, aki Szereti. Nekem ez sokkal fontosabb.
itt az ideje új boytoy után nézni, te olyan rideg és savanyú vagy hogy az életkedvem elmegy tőled...
A mai napon olyannyira úrrá lettek rajtam az elmúlt időszak feszültségei, hogy szexuális vágyaim lettek, és kezdték el kísérteni a gondolataimat és az érzéseimet. Interneten pornográf anyagokat, videókat tekintettem meg, köztük homoszexuális tartalmú oldalakat is. Ez nagyon bánt, mert bár akadályoztam volna önmagam, illetve a bennem lévő régi embert, de végül is, önkielégítést végeztem. Az imádkozásomban az ejakuláció előtti pillanatokban gyenge voltam, ezért nem tudtam megakadályozni magam. Kérem a Mindenható Istent, hogy oldozzon fel ezen bűnöm alól.
Mindig, amikor valami jót teszek vagy örömet szerzek egy másik embernek, mindig, amikor pénzt adok a hajléktalannak vagy megvigasztalok valakit vagy csak szép napot kívánok Nekik, arra gondolok, hogy a jó, amit teszek, visszatér Hozzám. És akárhányszor eszembe jut ez, mindig azt kívánom a szívem legmélyéből, hogy a jó, ami Hozzám térne vissza, az Hozzád menjen, Te kapd meg. Nagyon hiányzol, nagyon Szeretlek, menj az utadon, ahogyan kell, ahogyan érzed, mert úgy lesz a jó. Ha szükséged van Rám, itt vagyok Neked. Életünk legszebb napja lesz, amikor az út végére érsz és megérkezel Hozzám. Mindegy, mi történik, nem számít, mennyi idő még; Én itt fogok várni Rád, ha az egész világ összedől, akkor is.
Mostanában volt a szülinapja. Gondoltam rá,de irni nem mertem neki. Nyilván boldog valakivel és eszébe se jutok. Talán csak az elmúlt évek miatt de úgy gondolok vissza rá, mint akivel boldogok voltunk ha csak 1-2 évig is. Vajon megnősült azóta, és apuka?
Most végre túl vagyok már rajtad, elég volt a hazugságaidból! húzzál el a balfenéken!
Bárcsak Melletted ébredhetnék minden reggel, bárcsak érezném, amikor álmosan simogatsz, bárcsak az Enyém lennél, mindenemet odaadtam Érted, és odaadnám még százszor is, egyetlen közös reggelért!!!
nagyon nehéz nélküled, Másik Felem... tartozni akarok végre valahova... Hozzád... az az én utam...
Drága barátom, ha lehet, akkor úgy intézd, hogy nagy tömegben se keveredjél hozzám fél méternél közelebb! köszi.
Hiszed vagy sem, kész vagyok elengedni, hogy megmentsétek, Te döntesz! még ha belehalok is elengedlek...
Álmomban megöleltél... nem akartam beléd szeretni, de megtörtént. Nem tudom hogyan tovább. Én nem fogok lépni, elégszer megégtem már. Lépj. Kérlek. Lépj.
Nagyon szeretlek másik felem és örökké szeretni foglak!!!
Egy hét múlva 20 éves leszek. Egy hét... elegendő ahhoz, hogy kibújjak a saját életemből. Apám munkanélküli. Egyetem? Lógok, felemésztem azt a pénzt... és minek? Üres héj vagyok, éjszaka a villamossíneken sétálok és a Citadella felé sétálva könyékig beletúrok az utcai szemetesekbe. Össze kéne szednem magam, igen. Össze is fogom seperni, majd ragasztani ezeket a tükörcserepeket. Igen.
Pszichológus kéne, de nincs rá keret. Konzervkukoricából főzelék, a legolcsóbb baromfivirslivel. Hányok, amikor eszembe jut, hogy már-már képtelenség, hogy... Legyintek. Félreteszem az ötforintosokat, gyűjtök, lesz szakvéleményem, lesz új, tiszta férfi nevem, nem lesz családom, lesz arcszőrzetem és tartásom és írni fogok.
Fél éve szeretem a lakótársamat. Talán több. Mozaikkép.
megint az történt ami évek óta. hagytam magam kihasználni. velük voltam, meghallgattam őket, szerettem őket, időt, energiát és anyagiakat tettem bele - cserébe a semmiért.
mikor leszek már önző, számító, hideg dög. rettegek, hogy soha, és mindig ugyanezt a mókuskereket járom, ha valaki megtetszik.
Én is magamra maradtam. S a héten, egy éjszaka azt álmodtam, hogy valaki megölte a kutyám. Az egyetlen lényt, aki még mellettem van. Leszaladtam hozzá, hogy él-e még.. Amikor az arcomhoz nyomta a nedves orrát, megnyugodtam..
Hátha ismét kapok tőled egy levelet amit nem mersz névvel vállalni... Szidlak a blogomban, de te is tudod miért! Amennyire felnéztem rád, akkorát csalódtam benned. Rosszindulatú vagy és hazug. Ezt nem egyszer bizonyítottad. Pedig szerettelek!!!
Kevés volt ez a pár nap, és most kicsit "más" is voltál. Annyira szeretném, hogy ne múljon el és még szeressél, mert én nagyon... Olyan sokat gondolok Rád, pedig néha direkt nem akarok, de nincs e felett semmi hatalmam. Kontrollálatlan érzelmeim vannak.
Sem a pénz, sem a siker nem tesz boldoggá. Azt hittem, ez a kulcs és hogy így majd jó lesz nekem, szépen előre tervezve minden, célok, haladás... közben fel sem tűnt, hogy mennyire magamra maradtam. Azt csinálom, amit mindig is szerettem volna, alkalmazottaim vannak, szép nagy lakásban élek, amilyenre mindig is vágytam, csak...tegnap éjjel rémálmom volt, felébredtem és egyedül voltam. Szar érzés volt. Ugyanaz az üres lakás minden nap és minden éjjel. Ráeszméltem, hogy előfordul, hogy napokig nem is beszélek senkivel sem, csak azokkal, akik nekem dolgoznak. Egyedül vagyok, rettenetesen egyedül, mégis elküldök mindenkit, aki jönne és képtelen vagyok megbízni bárkiben is. Meg vagyok törve de keménynek mutatom magam, olyan lettem, mint egy sebzett kis állatka, annyira félek közel engedni bárkit is, hogy ha közelít, inkább belemarok.
Talán már az elején is teher volt olyasvalakit szeretnem, aki undorodik tőlem. Vagy csak képzelem. Ha tudnám, hogy segítenem kell neki, segítenék, mindezek ellenére. Nem vagyok én szörnyeteg, csak elmegyek, ha nincs rám szükség. Ezért félek, hogy igazából nem kell, sőt, terhes lenne neki a segítségem, és csupán a képzeletem játékának vélem a fentieket. Hogyan mondjam el neki, hogyha akar, akkor bármikor megtalál...